Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Special: Túlsúly és Adepozitász

Ahány ember annyi féle.....Ez a mondás első rápillantásra tökéletesen igaz,masodik rápillantásra meg igaz is meg nem is. És mert természetesen a kereskedelem és az ipar ezt rég felismerték, évente milliárdos Dollár, Euro és mas pénznemű tételek ömlenek az emberek fogyasztókénti életvitelének feltárására, kategorizálására, formálására és irányításásra.

Ha tetszik ha nem, az egyén saját életvitele sajátosságai mint létező formák alól nincs kibúvó. Vátoztatható de nem elkerülhető, hogy sajátosságok léteznek, eredtük pedig pszihoszociális, szociokulturális és szocioökonomikus adotságok konglomerátusának lecsapódása.

Közép-keleteurópai életvitelünk talán a munkavilágban való integrális részvételtől eltekintve legkiemelkedőbb szociokulturális eleme valószínüleg a táplálkozás. Egész társadalmi mozgalmak, felekezeti és kulturális hagyományrendszerek, kereskedelmi, ipari és orvostudományi szakágazatok csoportosulnak köré. Tehát a táplálkozás fontos, fontosabb mint a puszta létfenntartáshoz szükséges tápanyag és kalóriabevitel.

Mindez akkor lenne a legszebb, ha a rendszerek egyensúlyban lennének de ebben az esetben a szó legszorosabb értelmében a mérleg gyakran a rendszer egyik oldalán egészen erősen félre billen.

A jelenség szemel látható.....A kűlönféle intézetek, kutatócsoportok és nemzetközi szervezetek által közzétett adatok alapjan az európai országok lakosságának plusz-minusz 50% - 60 % -a valamilyen mértékben túlsúlyos, részben betegesen elhízott és egy számottevő hányaduk a túlsúly okozta elsődleges vagy másodlagos megbetegedésben szenved.

Az egyén nívójára lebontva ez azt jelenti, hogy egyesek (nő mint férfi, gyermek, felnőtt és aggastyán) becsületesen mondva túl kövérek, esetleg belső szervi, mozgásrendszeri, hormonális, dermatológiai és pszihológiai vonalon betegek, speciális ruházatra és lábbelire van szükségük, és nem elhanyagolandó, a külső megjelenés, ami még rosz közérzetet és szégyenkezést is okozhat.

A helyzetet pontosan megnézve pedig úgy tünik, hogy legalább is össztársadalmi nívón az elhizást és következményeit nem sikerül se az orvostudomány se a törvénykezés, sem pedig a pedagógia ezköztárával sakkba keríteni. Emellett az igéretek világában, az interneten, oldalak ezrei foglalkoznak adatokkal, arányokkal, kalóriákkal, csodás fogyókúrákkal és mágikus táplálékkiegészítőkkel.

Fel lehetne bontani a számokat részletesen, de nem fontos. Elég tudni, hogy ha egy felnőtt személy a napi átlagosan szükséges kb. 2000 kilókalóriát minden nap csak egy darab csokis csigával túllépi, a plusszban felvett kalóriákkal egy évre számolva lazán 7 kg tőbbletsúlyt gyűjt őssze.

A megoldás ilyen esetben kizárolagosan az érintettek individuális szférájában keresendő, mint egy ember harca a szörnyeteg ellen.

De mint a mesében a hős sem arat sikert támogatás és személyre szabott ezköztár nélkül, úgy a túlsúlyos ember sem fog hosszú távon sikeresen lefogyni ha egyedül áll neki a szó szerint "nehéz" feladatának.

Fantasztikus eredményeket ígérő diétákat tartani, mindenféle nagyszerű hatású táplálékkiegészítőt vagy orvosságot beszedni nagyon egyszerű, de a hosszútávú sikerről gyakran az dönt, hogy támogatva van e a fogyni kívánó, esetleg házastárs, barátok vagy kollegák által, van e szükség esetén orvosi és pszihoszociális háló az egyén körül, van e kivel reflektálni célokról, sikerekről és kudarcokról.....magyarul  "áll e melletted valaki...?"

Ezen túlmutatóan fontos rápillantani a keletkezési körülmények, hajlamok és fogyasztói viselkedés, külső megjelenés, életvitel, munkakörök és az egyént individuálisan leiró jelenségek sokaságára.

Én mint szociálpedagógus ezen a ponton lépek be a fogyni kivánó hölgy vagy úr életébe mint az a kisérő szakember, aki a kitűzött célt szolgáló koncepciót, struktúrát, nyomonkövetést és reflexiót kínál.

Munkám egyik feltételrendszerét ebben az esetben is az képzi, hogy szükség esetén szakorvosi valamint táplálkozás es diétás terápiák alkalmazására kiképzett szakemberek már előmenetben bekapcsolódnak az akár egyszerű vagy netán sebészeti beavatkozást igénylő fogyókúrás folyamatba.

Kívánok minden fogyni akarónak kitartást, erőt, szívből jövő támogatást és sok sikert abban, hogy számukra a „kevesebb az gyakran tőbb” elve a leg pozitívabban beteljesüljön.