Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szülő-Gyerek

Ha a nemek viszonya egy érme egyik oldala, akkor a szülő-gyerek viszony bizonyosan az érme másik oldala.

Én, mint magam is szülő, az "áldások és áldozatok" címszó alatt közelítem meg a témát és családoknál töltött munkás éveim kiemelkedő bizonysága, hogy nincs fontosabb, nemesebb, felelőségteljesebb és szebb feladat mint a gyereknevelés. Na, hogy a stresszről, a bosszankodásról, konfliktusokról, csalódásokról, féltésről és költségekről ne is beszéljünk.

De hát ez már így van; valamit valamiért.....Aki az elöbbit akarja, meg kell fizetnie az utóbbival. Aki meg nem, annak jobb lemondania a gyerekről.

Ami meg a dolgok között rejlik az megeröltető munka. A szülőknek persze, de a gyerekeknek pont úgy, netán még jobban.

Gondoljunk bele, egy gyerek megszületik, úgymond az örök idejű "nemlétezés"-ből belép egy bizonytalan hosszúságu és milyenségű "létezésbe". Szülők is gyermek is zsákbamacskát kapnak és ebből ki kell hozni a körülményekhez képest a lehető legjobbat.

Mivel mindenki másnak valami más lehet a jó, és nem minden anyagból lehet bármit formálni kezdetnek három feladatot adok a szülőknek:

Az első feladat amit szülők tőlem kapnak az az, hogy tanuljanak meg maximálisan türelmesnek lenni. Magukkal és a gyerekekkel. Ez alternativamentes.

A második feladat az az, hogy ha egy szűlői koncepció nem működik, ne feltétlenül egy nagyobb kalapácsot keressenek, hanem inkább egy új koncepciót nevelési céljuk elérésére.

És harmadikként a feladat az, hogy a szülők értsék meg, hogy az emberölésen kívül gyakorlatilag minden hiba, melléfogás vagy vétség valamilyen formában javítható, enyhíthető vagy kompenzálható.

Ezen az alapokon elindulva én messzemenőleg hiszek a szülő-gyerek viszony pozitív sikerében és a gyerekek sikerteljes és boldog jövőében