Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Nő-Férfi

Ha léteznek kimeríthetetlen témák földünkön, akkor a nemek viszonya bizonnyal az első helyet foglalja el a ranglistán. Nem bizonyítható magánvéleményem, hogy ha az összes idevágó könyvet egybehordanánk, abból telne egy tehetős kis felhőkarcolóra.

Hogy milyen horderejű a nemek interakcionális rendszere, azt egy egyszerű kérdéssel szeretném megvilágítani:

Mi maradna meg belőlünk mint „szociális világ”, ha kivonnánk a létünkből mindazt a civilizációs csiribirit, amit az elmúlt 10000 esztendő folyamán az emberiség maga kőré gyártott?

A válasz egyszerű: Ádám és Éva frissen kirúgva a paradicsomból.

Ezzel le is van bontva a világ működése arra a magra ami garantálja, hogy van olyan, hogy család, társadalom, civilizáció.

Nő és férfi egymásra találnak és optimális esetben életük végéig együtt maradnak, szeretik egymást, családot alapítanak, gyerekeket nevelnek, hozzátesznek egy új nemzedéket és életük munkáját a „nagy közöshöz” és boldogok míg meg nem halnak.

Ez természetesen prímán hangzik, csak az optimális eset többnyire ritkaságszámba megy, és bizonyosan nem csak a trójai háború óta (ami köztudottan a szép Heléna miatt tört ki), hanem kezdettől kezdve.

A kultúrák és civilizációk az idevágó nehézségekre sajátos megoldásokat kerestek. Ázsiai és afrikai kultúrákban a mai napig gyakran a nők elleni brutális erőszak, megrendezett házasságok és szociális kényszerek sok válfaja kerül mindennapos alkalmazásra. Európai humanista szemszögből nézve az ilyesmi nemcsak súlyosan elítélendő hanem működésrendszerileg is kontraproduktív.

Ezért találtuk mi ki a hivatalos vállást formális esetben, a szakítást kevésbé formális esetben és hozzá egy halom iparágat amelyek kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy nőt és férfit össze, vagy újra ősszehozzanak.

Én mint szociálpedagógus nem a furfangos algoritmusok, empatikus párterapeuták, kreatív vegyszerészek és csillogó divatguruk varázslatos igéretvilágát kinálom azoknak akik felkeresnek, hanem egy komoly, becsületes törekvést és egy igazi fátyolatlan találkozás lehetőségét az embernek önnmagával.

Hogy ez az út a hölgyet vagy urat hova vezeti, azt előre megmondani senki sem tudja, de szerencsés esetben egy jó és szerető társhoz, harmonikusabb családi élethez, bizsergő kalandokhoz, talán egy kapcsolat megmentéséhez de akár régi béklyóktól való szabaduláshoz is.